Ezúttal futva
Július 3-án érkeztem Präbichlbe, hogy a 2009-ben megfogalmazódott hegyikerékpáros tervek megvalósításába kezdjek. Az első két nap ennek ellenére bringamentesen telt, mert a tavasszal megszerzett raftingtúravezetői bizonyítványomnak köszönhetően már vízen is borzolhatom a fizetővendégek idegeit. Persze a kellemeset itt is megpróbálom összekötni a hasznossal, ezért a 36 kilométerre lévő raftingközpontot nyeregben közelítem meg és hagyom el. Az odaútat a gravitáció hathatós közreműködésével egy óra öt perc alatt teljesítem, a nap végi visszaút azonban – az egy óra harmincöt perces menetidővel - már igazi erőpróba. Sajnos az elmúlt hétvégén időhiányból és égszakadásbó adódóan négy keréken közlekedtem.
Hétfő reggel szakadó esőre ébredtem, ezért a délelőtt számítógép előtt e-mailezéssel és telefonálgatással telt. Délre elállt, és a nap is egyre erősebben sütött, ezért ebéd után úgy gondoltam belefér egy kis egészségügyi tenti mielőtt bringázni indulok. Természetesen a csendespihenő végéig csodaszép idő volt, de amint elindultam volna ismét szakadni kezdett. Tovább várakoztam, végül a koraesti órákban sikerült „rajtolnom”, ekkor azonban már csak egy futás fért bele. A tavaly már bemutatott LN6-os bringás útvonalat teljesítettem ezúttal kerekek nélkül. A 13,8 kilométeres 539 méter szinttel rendelkező kör alatt megint azon ámultam, hogy a fenébe lehet ilyen száraz az út a majdnem egész napos szakadó eső után.
